Filmkészítőként két évtizedes tapasztalattal rendelkezem: forgatókönyvíróként, rendezőként, operatőrként, vágóként. Ez hazai és – az utóbbi években egyre inkább jellemzően – nemzetközi stábokban való részvételt, valamint azok vezetését jelenti. Ezen időszak alatt – animációs, fikciós és dokumentumjellegű – rövidfilmjeimet több száz (!) nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjába válogatták be, hívták meg, több tucat alkalommal díjazták is. A filmeket sokszor személyesen is elkísértem, így folyamatosan és első kézből van naprakész tapasztalatom a mozgóképek nemzetközi színvonaláról; az alkotóikkal való kapcsolattartás is fontos része a munkámnak, csakúgy, mint a szakmai fórumokon való részvétel, közönségként, beszélgetőtársként, előadóként, olykor zsűritagként.
A mozgóképpel való munkát mintegy szervesen kiegészítve (itthoni és nemzetközi) fotópályázatok kapcsán is több alkalommal voltak jelen – néhol díjazott – képeim kiállításokon.
A felsőoktatásban töltött évtized alatt oktatóként, alkotóműhelyvezetőként és stúdióvezetőként egy gyakorló stúdióban folyó munkát irányítottam, ahol heti rendszerességgel végeztem elméleti felkészítést hallgatók számára, ismertettem a technikai eszközök működését, kezelését, és alkalmaztuk ezen ismereteket a gyakorlatban, rövid mozgóképek elkészítésével, majd az elkészült anyag értékelésével.
Ezzel párhuzamosan 2006-ban saját céget is alapítottam, amelyben azóta is fő tevékenységként mozgóképek készítésével és oktatásával foglalkozom.
Reklámfilmeket, corporate videókat olyan multinacionális vállaltok számára is készítettem, mint a MasterCard, az iCentre, a Walmart, a Nokia, az IBM stb. Ezen felül hazai vezető színházak megbízásából is készítettem rövidfilmeket. De arra is büszke vagyok, hogy az Európa Tanács (Council of Europe) vagy épp a Német Külügyminisztérium (Auswärtiges Amt) kért fel egy-egy reklámfilmjük elkészítésére.
Az oktatásban pedig – egyedi felkérések alapján – volt alkalmam már az általános- és középiskolás korosztállyal is együtt dolgozni, csakúgy, mint egyetemista csoportokkal és felnőttekkel is.
Mivel más-más korcsoportokról van szó – és azon belül is különbözőek az elérendő célok -, az elméleti anyagot és a gyakorlati megvalósítást is a konkrét igények felmérése előzi meg. Ennek alapján egyedi, személyre/csoportra szabott tematikát, módszertant, haladási sebességet határozunk meg, amely a folyamatos és kölcsönös kommunikáció révén menet közben is alakulhat.
Mindennapjainkat egyre inkább átszövi a vizualitás: különféle képernyőkön napi sok-sok órában nézünk álló- és mozgóképeket. Ezek hatásmechanizmusával civilként is egyre inkább fontos tisztában lennünk.
Egy fotó témájával, kompozíciójával, színeivel, a rajta szereplők testtartásával, arckifejezésével, a környezet, a háttér kiválasztásával hogyan hat ránk? És miért úgy hat ránk? Mi a fénykép készítőjének, közlőjének szándéka? Ezt milyen eszközökkel éri el? Egy mozgókép zsánere, hossza, a vágás ritmusa, a hozzá kapcsolódó zene, hanghatások, filmnyelvi eszközök, kameramozgások és még tucatnyi jellemzője milyen érzelmi hatást kelt bennünk? És miért éppen azt?
Ezt befogadóként is egyre inkább tudatosan érdemes figyelni.
Ha pedig mi magunk is szeretnénk mozgóképet létrehozni, még több mindenre érdemes odafigyelnünk: mit, hogyan, kikkel, milyen helyszínen, milyen eszközökkel, milyen céllal szeretnénk megalkotni, kiknek, milyen platformon szeretnénk ezt megmutatni? És még ezer apró kérdés, ami az ötlettől a forgatáson át az utómunkáig, a terjesztésig felmerül, és amely kérdésekre az adott film készítőjeként érvényes válaszokkal kell rendelkeznünk a munkatársaink és majd a nézők felé is.
Ez elméleti felkészülést is igényel, technikai és egyéb gyakorlati tudást is megkövetel. Ezen felül fontos egy olyan szemlélet átadása és az erről való folyamatos együttgondolkodás is, amely a vizualitás múltbéli, aktuális és jövőbeni szerepét járja körül, a mindennapi életünkre gyakorolt hatását segít megérteni, és a civilek és szakmabeliek által létrehozandó audiovizuális tartalom minőségét a tudatosság által emeli új szintre.